Azért élek, hogy sikerrel járjak…
„Azért élek, hogy sikerrel járjak, és nem azért, hogy megfeleljek neked, vagy bárki másnak.” (Marilyn Monroe)
Szeretek híres és bölcs emberek mondásain elgondolkodni. Ez az idézet akár a life coaching jelmondata is lehetne.
Hiszem, hogy mindannyian „sikerre” születtünk. A siker szót azért tettem idézőjelbe, mert nem a hagyományos módon értem. Sikeresnek általában azokat ez embereket tartjuk, akikről hírek vannak. Szerepelnek a tévében, olvassuk a történeteiket az újságokban, vagy az interneten. Kiemelkednek az átlagból valamilyen területen. Akár a gazdagságuk, a szépségük, a tudásuk, sportteljesítményük, színészi, zenészi, egyéb művészi képességeik miatt.
Gyengédségre és szeretetre vágyom
“Az ember legalapvetőbb érzelmi szükséglete a szeretet és a gyengédség iránti igény, és az a biztos tudat, hogy tartozik valakihez, aki őt fontosnak tartja.” Gary Chapman
Még, ha vannak is körülöttünk, akik szeretnek, elfogadnak, gyengédek hozzánk, kapcsolódnak velünk, akkor is ránk törhet a magány, és vele együtt a kétség, hogy fontosak vagyunk-e bárkinek. Nyilván nem lehetünk mindig vidámak, mosolygósak kedvesek. Az,hogy épp rosszabb a hangulat, az is teljesen természetes. Ez a gyakorlatsor ( ami egy inspiráló ötlet) talán tud abban segíteni, hogy ne ragadj bele ezekbe érzetekbe, hogy könnyedebben, gyorsabban lendülj tovább a mélypontról.
Ha kihűlt körülötted a világ.. vizualizációs gyakorlat
Vizualizációs gyakorlatokat te is könnyen kitalálhatsz magadnak. Lenti idézet kapcsán nekem az alábbiak jutottak eszembe. Néhány perc az egész, ne mondd kifogásként, hogy nincs rá időt. Akár reggel felkelés után, akár este lefekvéskor beiktathatod. Sőt, bárhol, ahol tudsz magadnak cseppnyi csendet teremteni, autódban egy parkolóban, egy padon a parkban, de még a munkahelyeden is, a mosdóban, magadra csukva az ajtót.
Ha kihűlt a világ…
Kopogtató gyakorlat Müller Péter gondolatai által inspirálva.
„Ha kihűlt körülötted a világ és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadba, mint egy tüzes kis kályhába, és áraszd a meleget! Meglátod, mennyien jövünk majd köréd. Mert mindannyian fázunk. És oda gyűlünk, ahol meleg van még.” (Müller Péter)
A válasz benned van
Egyik este beszélgettem egy nővel, aki a korábbi felhívásomra (,mely szerint végigkísérek embereket egy-egy általuk kiválasztott cél felé vezető úton) jelentkezett.
Nagyon régről, internetes csoportokból felületesen ismerjük egymást, de közelebbi kapcsolatba eddig nem kerültünk.
Gyönyörű elgondolása van. Ezt fogalmazta meg: „Szeretném, ha látszódna, ami én vagyok”.
Okoskodok
Egy ismerősöm néhány napja egy bejegyzést tett közzé. Arról mesél benne, hogy bár sokszor, sok emberrel van körülvéve, és örömteli kapcsolódásokat él meg, mégis időnként rátör a mélymagány. Útját többnyire egyedül járja, nem talál olyan társakra, akikkel a közös teremtés élményét meg tudná élni.
Megérintettek a sorok, segélykiáltásként fogtam fel. Rákérdezve a hogylétére, azt mondta, alapvetően jól van mindezzel a világgal és ellenére.
Ballagási ajándék..
Amikor a ballagási meghívót átadja a kedves, nyolcadikat befejező rokonfiúcska, egyrészt örülök a gesztusnak, másrészt azonnal azon kezdem el törni a fejem, hogy hogyan találhatnék kibúvót. Emlékszem a saját ballagásaimra, a fiaméra, és riaszt a tömeg, a meleg, a több órás procedúra.
Az ünnepség napjára aztán megjön a kedvem. A szomszéd város szép, végre együtt megyünk valahova tizenhat éves csemetémmel, és a hétköznapi farmer-póló kombinációt felválthatja más, csinosabb, ritkán vállat, nőiesebb ruhadarab.
Szerencsére fel !
Reggel mindig sietős a kutyasétáltatás, mert oda kell érni valahova pontosan. Az idő olyan furcsán-gyorsan telik ilyenkor, hogy rohanásba és kapkodásba torkollik minden egyszerű cselekedet.
Morgolódva cuppogunk a sárban. Azaz csak én morgolódok, vizslám élvezi a fűben, gazban való ugrabugrálást, szaglászást. Szokásosan, a garázsok közt vezet az utunk. Az egyik sarkon bekanyarodva, az ösvény mellett a csalánok, máriatövisek és pipacsok társaságában két, nagy – férfitenyérnyi helyen lóhere nődögél.
Tiramisu
Munkám miatt egy nem túl távoli településre kell utaznom. Miközben szervezem, mi, mikor, hogyan legyen, eszembe jut, hogy rég nem látott, kedves, idős emberbarátom a közelben lakik. A gondolattól, hogy alkalom nyílhat a találkozásra, felvillanyozódok. Nem vagyok rest, jelzem azon nyomban, hogy szívesen látnám, ha szívesen látna. Igenlő választ ad. Mosollyal a szívemben autózom haza.
Más – kép(p)
Egyik este kedves ismerősöm izgatottan írt, hogy a honlapon (melynek szerkesztésébe időnként besegítek) valami elromlott. Csak egy bejegyzés, a legutóbbi, amit az imént tett fel, jelenik meg a főoldalon. Kér, ha van időm, nézzek utána, mi történhetett.
Belépek az adminisztrátori felületre. Míg keresgélem, hol lehet állítani, mi legyen látható, eszembe jut, hogy néhány hónapja az ő javaslatára – mely szerint a legfrissebb írásokat hagyjuk elől – módosítottam, hogy az addigi tíz helyett az öt utolsó legyen a nyitólapon. A többi a jobb oldali sávban évek szerint listázva kereshető.