Category Archives: Hétköznapicsoda
Hagymacsoda..
Az ébresztő zenéjére riadtam. Kipillantva az ablakon fakó-szürke árnyakat fogott fel csak a szemem, agyam. Visszazuhant a fejem a párnára. Azt éreztem, nemcsak kedvem, de erőm sincs felkelni. A mai nap lesz az, amikor végleg feladom. Sem a hideget, sem a színtelen, ködös reggelt nem kívántam.
A teendők sokaságának listája azonban már megjelent képzeletemben, feszültséget keltve. Tudtam, minél tovább húzom az időt az ágyban, annál nehezebb lesz indulni. A testem mégsem akart engedelmeskedni az utasításoknak.
Ballagási ajándék..
Amikor a ballagási meghívót átadja a kedves, nyolcadikat befejező rokonfiúcska, egyrészt örülök a gesztusnak, másrészt azonnal azon kezdem el törni a fejem, hogy hogyan találhatnék kibúvót. Emlékszem a saját ballagásaimra, a fiaméra, és riaszt a tömeg, a meleg, a több órás procedúra.
Az ünnepség napjára aztán megjön a kedvem. A szomszéd város szép, végre együtt megyünk valahova tizenhat éves csemetémmel, és a hétköznapi farmer-póló kombinációt felválthatja más, csinosabb, ritkán vállat, nőiesebb ruhadarab.
Szerencsére fel !
Reggel mindig sietős a kutyasétáltatás, mert oda kell érni valahova pontosan. Az idő olyan furcsán-gyorsan telik ilyenkor, hogy rohanásba és kapkodásba torkollik minden egyszerű cselekedet.
Morgolódva cuppogunk a sárban. Azaz csak én morgolódok, vizslám élvezi a fűben, gazban való ugrabugrálást, szaglászást. Szokásosan, a garázsok közt vezet az utunk. Az egyik sarkon bekanyarodva, az ösvény mellett a csalánok, máriatövisek és pipacsok társaságában két, nagy – férfitenyérnyi helyen lóhere nődögél.