„Azért élek, hogy sikerrel járjak, és nem azért, hogy megfeleljek neked, vagy bárki másnak.” (Marilyn Monroe)

Szeretek híres és bölcs emberek mondásain elgondolkodni. Ez az idézet akár a life coaching jelmondata is lehetne.

Hiszem, hogy mindannyian „sikerre” születtünk. A siker szót azért tettem idézőjelbe, mert nem a hagyományos módon értem. Sikeresnek általában azokat ez embereket tartjuk, akikről hírek vannak. Szerepelnek a tévében, olvassuk a történeteiket az újságokban, vagy az interneten. Kiemelkednek az átlagból valamilyen területen. Akár a gazdagságuk, a szépségük, a tudásuk, sportteljesítményük, színészi, zenészi, egyéb művészi képességeik miatt.

Talán kicsit irigyeljük is őket, mert láthatóan és látványosan mutattak fel valami nagyot, ami miatt csodálni, dicsőíteni, ünnepelni lehet kiválóságukat.

De vajon nem sikeres-e minden anya, aki kihordott, megszült, felnevelt valahány gyermeket!? Saját testében lehetőséget adni egy új, sarjadó kicsi életnek arra, hogy a világra jöhessen. Micsoda vállalás!

Vajon nem sikeres-e minden újszülött, aki a kilenc hónap alatt egyre kisebbnek bizonyuló anyaméhből, egy szűk és sötét csatornán átverekedte magát, hogy egy idegen, hideg, zajos létre szülessen?! Micsoda bátorság!

Vajon nem sikeres-e minden csemete, aki képes megtanulni a vizeletét, székletét szabályozni, ülni, két – a testhez képest igen kicsi- talpon egyensúlyt tartani, járni, futni?! Az ismeretlen furcsa hangokban, amik körülveszik értelmet keresni, megfejteni, elsajátítani, és kommunikálni?! Micsoda teljesítmény!

Vajon nem sikeres-e minden gyermek, aki megtanult írni, olvasni? Aki aprócska kezeit rávette, hogy jól fogják a ceruzát, tollat, és a vonalak között maradva köröket, cikornyákat formázzanak? Micsoda varázslat!

Vajon nem sikeres-e minden kicsi lélek, aki valamely probléma miatt nem képes fentiekre önállóan? Hanem segédeszközökhöz, hallókészülékhez, fehér bothoz, kerekesszékhez kötött? És mégis akarja minden új nap a folytatást!  Micsoda kitartás!

Vajon nem sikeres-e minden ember, aki felépült bármilyen gyógyíthatatlannak diagnosztizált betegségből? Aki félretéve az orvosi véleményt úgy döntött, nem hisz az ítéletnek, hanem rácáfol arra, és életben marad csak azért is.  Micsoda csoda!

Igen, minden ember sikerre született. És minden ember sikeres valamiben. A sikertelenség érzés onnan születhet, ha összemérjük magunkat másokkal. Ha olyan teljesítményt követelünk magunktól, ami nem megvalósítható, vagy nem általunk diktált terv.

Marilynhez viszonyítva sikertelen vagyok. Hiszen sem világhírre, sem gazdagságra, sem szex – bálvány címkére nem tettem szert az életem során. Sőt, várhatóan a jövőben sem fognak ezek bekövetkezni.

Számtalan dolgot fel tudok azonban sorolni, ami miatt sikeresnek érezhetem mégis magam. Ezek az én viszonylataimban, az én életemben, az én képességeimhez mérten sikerek. Lehet, hogy parányiak, lehet, hogy másnak nevetségesek, de az én szemszögemből nézve mégis azok.

Munka mellett szereztem diplomát. Évek óta olyan területen dolgozom, ahonnan sokan néhány hónap után menekülnének. Hosszú ideje egyedül élek, és képes vagyok fenntartani a háztartást, nevelni a gyermekem. Tanulok, olvasok, képzéseken veszek részt, olyan területeken, melyekben örömem lelem. Egyre szabadabbá válok, egyre kevésbé foglalkoztat mások véleménye, elvárásai. Képes vagyok döntéseket hozni. Egyre inkább magam mellett döntök. A sor napestig folytatható.

Neked mit jelent a siker? Miért élsz, mi mozgat? Az, hogy sikerrel járj az életedben, vagy, hogy megfelelj mások elvárásainak? Vannak sikereid?  Fel-, és elismered azokat? Mi kell ahhoz, hogy rájöjj, mitől éreznéd sikeresnek magad? Hajlandó vagy tenni érte? Hajlandó vagy lépni érte? Csak egyet?

Mindig van választási lehetőséged. Ha eddig a másoknak való megfelelés vezérelt, akkor is dönthetsz úgy, hogy mostantól a saját valódi vágyaidért, valódi örömeidért, valódi belső céljaidért teszel. Hogy mik ezek, te tudod. A válasz benned van.