Szerelemre fel!
Nem értek egyet azokkal, akik szerint a húsleves meg a töltött káposzta jó csak felmelegítve, a szerelem nem.
Valamikor réges-régen, (öt éve is van talán) rendeltem egy jó hírű, hazai, kozmetikumokat gyártó cégtől néhány szappant és krémet.
Nem nyerték el a tetszésemet. Az internetes felületen szebbnek, pompásabbnak tűntek, mint a valóságban. Picik voltak, és a méretükhöz képest drágák. Az illatuk sem nyűgözött le, a bőrömmel nem tettek csodát, ahogy vártam.
Rövid időn beül megszületett a kissé gunyoros gondolat : “nehogymá ne tudjak jobbat csinálni”.
Kutatás, cikkek, blogok, receptek olvasása, rengeteg videó megtekintése következett. Majd csoportokban bámulás, milyen végtelenül gyönyörű szappanokat készítenek mások. Egyre jobban megkívántam, de nem mertem egyedül belevágni. Aztán találtam egy kedves hölgyet, aki az alapokat megmutatta.
Innentől berobbant a kreatív- kíváncsi énem. Újabb és újabb recepteket kreáltam, újabb és újabb formákat, színeket, illatokat vetettem be.
Élveztem minden pillanatát az alkotásnak, és a használatnak is. Mert sokkal-sokkal jobbat tudtam már készíteni, mint amit régen a neves cégtől vásároltam.
Furcsa mód ezt az örömös-szerelmetes folyamatot egy időre kitettem az életemből. Magam sem értem miért.
Aztán a múlt hétvégén megint előkerültek az alapanyagok, eszközök. Kicsit lámpalázasan fogtam hozzá, mert ott bujkált a kisördög sugalmazása, hogy mi van, ha nem sikerül, mert elfelejtettem?
De nem. Ugyanolyan jó, ugyanolyan izgalmas, ugyanolyan élvezetet ad, mint korábban. Most egy dobozban pihennek, én meg néha rájuk nézek, és a szememmel megsimogatom mindet egyesével.
Szerelmes vagyok, megint.
Neked van olyan kedves tevékenységed, hobbid, elfoglaltságod, amit hanyagolsz?
Megengednéd magadnak, hogy újra szerelembe ess vele?
